Szerető szülőként mindent megtennénk gyermekeinkért. Sajátos nevelési igényű gyermeket nevelve ez az édes "teher", a sokszorosára nőhet! Elfárad a test a lélek, és sokszor azt sem tudjuk honnan jön még erő, megtenni a következő lépéseket! Kezelések, fejlesztések, foglalkozások, olykor ápolás teszi ki a mindennapok folyamát.
Ebben a folyamatban valahol elvész a szülő! Megszűnik a saját testével, lelkével foglalkozni. Mert a gyermek az első! De sajnos a tartalékok testileg és lelkileg hamar el tudnak fogyni. Ott sírnak ahol senki sem látja. Hiszen valljuk be, sokszor az ő problémájukat a környezetükből mintha senki sem értené! És ebben a cipőben járva nem is szeretnék ha a világ gyengének és sebezhetőnek látná őket. Hiszen ott a gyermek aki miatt tartani kell magukat. Mindeközben a szervezet az immunrendszer, a lélek ereje elfogy. Mert a mélyben sohasem volt idő megállni, ránézni a saját érzéseikre és időt nyerni a feldolgozáshoz! Hiszen sokszor megszületik a gyermek, kiderül hogy probléma van, és elkezdődik egy rohanó mókuskerék!
Sosem volt ideje ezeknek a szülőknek megállni és feldolgozni hogy valójában mi is történt!
Feldolgozni a veszteségeiket ami az állapottal jár, a megváltozott élethelyzetet beintegrálni a saját filmjébe!
Igen. Okkal használom a veszteség szót!
Ezek a szülők sajnos életük minden területén megélik a veszteségeket. Úgy hogy talán fel sem figyelnek rá! Veszteséget nem csak akkor élünk meg, mikor eltávozik valaki. Veszteséget az élet minden területén megélünk. És pontosan ugyan azon a folyamaton megy át ezeknek a feldolgozása, mint a gyász folyamata.
De sokszor az SNI-s gyermeket nevelő szülők nem érnek rá megélni ezeket a folyamatokat! Ebben segítünk mi!
Most nézzünk rá, hol élhetnek meg veszteséget ők:
- Sokan elveszítik munkájukat, vagy otthoni munkavégzésre kényszerülnek
- Sokszor anyagilag nehéz helyzetbe kerülnek ezek a családok, itt veszteség a karrier, a jövőkép
- Megváltozik a párkapcsolat dinamikája, sokszor úgy élik meg hogy senki sem érti meg őket, itt veszteség a női lét, veszteség a korábbi párkapcsolat, a meghittség, szeretet kettőjük között. Megélhetik ezt cserbenhagyásnak is.
- De veszteség nőnek és férfinak lenni is, hiszen arra egy ilyen helyzetben már végképp nem marad idő és energia
- Veszteség a család vagy a baráti kör, mert sokszor nem értik meg a gyermek viselkedését, rossznak titulálják, és nem hívnak többé az összejövetelekre titeket, s ez fájdalmas megélni.
- Sok szülő megéli a meg nem értettséget és nem tudja kihez forduljon.
- Az óvoda, iskola, szakszolgálat folyton azt tükrözi vissza hogy a gyermekkel baj van.
- Feléled a bűntudat, önvád hogy nem tesz meg mindent a gyermekért. Vagy mit tehetnék még többet?
- Feléled a tehetetlenség, magány érzése, esetleg a szégyené.
Tehát látszik hogy ezek a szülők életük minden területén megélik a veszteséget! De a legfőbb veszteségük talán a jövőkép, és a vágyott "idili" család! Igenis lesznek olyan dolgok, amiket soha már nem fog megélni! Ahhoz viszont hogy hosszú távon tudják gyermeküket segíteni, önmagukat is gyógyítaniuk kell. Hiszen egy összetört, beteg szülő, már nem tud adni többet önmagából! Ezért ha elfáradtál, ha túl sok mindent cipelsz, ha ránéznél és meggyógyítanád veszteséget szenvedett részeidet, bátran keress minket bizalommal.
Jelentkezz!
